A hidroxilcsoportok bekapcsolvacellulóz-étera molekulák és az éterkötéseken lévő oxigénatomok hidrogénkötéseket hoznak létre a vízmolekulákkal, a szabad vizet kötött vízzé alakítják, így jó szerepet játszanak a vízvisszatartásban; a vízmolekulák és a cellulóz-éter molekulaláncok közötti kölcsönös diffúzió lehetővé teszi, hogy a vízmolekulák bejussanak a cellulóz-éter makromolekuláris láncának belsejébe, és erős korlátoknak legyenek kitéve, ezáltal szabad vizet és összegabalyodott vizet képezve, ami javítja a cementiszap vízvisszatartását; A cellulóz-éter javítja a friss cementiszap reológiai tulajdonságait, porózus hálószerkezetét és ozmózisnyomását, vagy a cellulóz-éter filmképző tulajdonságai akadályozzák a víz diffúzióját.
Maga a cellulóz-éter vízvisszatartása magának a cellulóz-éternek az oldhatóságából és kiszáradásából fakad. A hidroxilcsoportok hidratációs képessége önmagában nem elegendő a molekulák közötti erős hidrogénkötések és van der Waals-erők megfizetésére, így csak megduzzad, de nem oldódik vízben. Amikor szubsztituenseket viszünk be a molekulaláncba, nemcsak a szubsztituensek roncsolják a hidrogénláncokat, hanem a láncok közötti hidrogénkötések is tönkremennek a szubsztituensek szomszédos láncok közé ékelődése miatt. Minél nagyobb a szubsztituens, annál nagyobb a távolság a molekulák között, és annál nagyobb a hidrogénkötések roncsoló hatása. A cellulózrács megduzzadását követően az oldat bejut, a cellulóz-éter vízoldhatóvá válik, nagy viszkozitású oldatot képezve, amely aztán a vízvisszatartásban játszik szerepet.
A vízvisszatartást befolyásoló tényezők:
Viszkozitás: Minél nagyobb a cellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a vízmegtartó képessége, de minél nagyobb a viszkozitása, annál nagyobb a cellulóz-éter relatív molekulatömege, és ennek megfelelően csökken az oldhatósága, ami negatívan befolyásolja a koncentrációt és az építési teljesítményt. habarcsból. Általánosságban elmondható, hogy ugyanazon termék esetében a különböző módszerekkel mért viszkozitási eredmények nagyon eltérőek, ezért a viszkozitás összehasonlításakor ugyanazon vizsgálati módszerek között kell elvégezni (beleértve a hőmérsékletet, a rotort stb.).
Adalék mennyisége: Minél nagyobb mennyiségű cellulóz-étert adnak a habarcshoz, annál jobb a vízmegtartó képesség. Általában egy kis mennyiségű cellulóz-éter nagymértékben javíthatja a habarcs vízvisszatartási arányát. Amikor a mennyiség elér egy bizonyos szintet, a vízvisszatartási arány növekedésének tendenciája lelassul.
Részecskefinomság: Minél finomabbak a részecskék, annál jobb a vízvisszatartás. Amikor a cellulóz-éter nagy részecskéi vízzel érintkeznek, a felület azonnal feloldódik, és gél képződik, amely beburkolja az anyagot, hogy megakadályozza a vízmolekulák további behatolását. Néha még hosszan tartó keverés sem képes egyenletes diszperziót és oldódást elérni, zavaros flokkuláló oldatot vagy agglomerációt hozva létre, ami nagymértékben befolyásolja a cellulóz-éter vízvisszatartását. Az oldhatóság a cellulóz-éter kiválasztásának egyik tényezője. A finomság a metil-cellulóz-éter fontos teljesítménymutatója is. A finomság befolyásolja a metil-cellulóz-éter oldhatóságát. A durvább MC általában szemcsés és könnyen oldható vízben agglomeráció nélkül, de az oldódási sebesség nagyon lassú, és nem alkalmas szárazhabarcsban való használatra.
Hőmérséklet: A környezeti hőmérséklet emelkedésével a cellulóz-éterek vízvisszatartása általában csökken, de egyes módosított cellulóz-éterek magas hőmérsékleten is jó vízvisszatartással rendelkeznek; a hőmérséklet emelkedésével a polimerek hidratáltsága gyengül, a láncok közötti víz kiürül. Amikor a kiszáradás elegendő, a molekulák aggregálódni kezdenek, és egy háromdimenziós hálózati szerkezetű gélt alkotnak.
Molekulaszerkezet: Az alacsonyabb szubsztitúciójú cellulóz-éterek vízvisszatartása jobb.
Sűrűsödés és tixotrópia
Sűrítés:
Hatása a tapadási képességre és a megereszkedés elleni teljesítményre: A cellulóz-éterek kiváló viszkozitást biztosítanak a nedves habarcsnak, ami jelentősen növelheti a nedves habarcs kötőképességét az alapréteggel, és javíthatja a habarcs megereszkedés elleni teljesítményét. Széles körben használják vakolóhabarcsban, csemperagasztó habarcsban és külső falszigetelő rendszerben 3.
Anyaghomogenitásra gyakorolt hatás: A cellulóz-éterek sűrítő hatása növelheti a frissen kevert anyagok diszperziógátló képességét és homogenitását, megakadályozza az anyagok rétegződését, szegregációját és vízszivárgását, valamint felhasználható rostbetonban, víz alatti betonban és öntömörödő betonban .
A sűrítő hatás forrása és hatása: A cellulóz-éter sűrítő hatása cement alapú anyagokon a cellulóz-éter oldat viszkozitásából adódik. Ugyanilyen körülmények között minél nagyobb a cellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a módosított cement alapú anyagok viszkozitása, de ha a viszkozitás túl magas, az befolyásolja az anyag folyékonyságát és működőképességét (pl. tapad a vakolókéshez). ). Az önterülő habarcs és az öntömörödő beton magas folyékonysági követelményeivel nagyon alacsony viszkozitású cellulóz-étert igényel. Ezenkívül a cellulóz-éter sűrítő hatása növeli a cementalapú anyagok vízigényét és növeli a habarcs kibocsátását.
Tixotrópia:
A nagy viszkozitású cellulóz-éter vizes oldatának magas a tixotrópiája, ami szintén a cellulóz-éter fő jellemzője. A metil-cellulóz vizes oldatának pszeudoplasztikussága és nem tixotróp fluiditása általában a gél hőmérséklete alatt van, de kis nyírási sebesség mellett newtoni folyási tulajdonságokat mutat. A pszeudoplaszticitás a cellulóz-éter molekulatömegének vagy koncentrációjának növekedésével növekszik, és semmi köze a szubsztituens típusához és a helyettesítés mértékéhez. Ezért az azonos viszkozitási fokozatú cellulóz-éterek, legyen az MC, HPMC vagy HEMC, mindig ugyanazokat a reológiai tulajdonságokat mutatják mindaddig, amíg a koncentráció és a hőmérséklet állandó marad. Amikor a hőmérséklet emelkedik, szerkezeti gél képződik, és erős tixotróp áramlás lép fel. A magas koncentrációjú és alacsony viszkozitású cellulóz-éterek a gél hőmérséklete alatt is tixotrópiát mutatnak. Ez a tulajdonság nagyon előnyös az építőhabarcs építés közbeni kiegyenlítésének és megereszkedésének beállításához.
Légbevonat
Alapelv és hatás a munkateljesítményre: A cellulóz-éter jelentős légelvonó hatással rendelkezik a friss cement alapú anyagokon. A cellulóz-éterben hidrofil csoportok (hidroxilcsoportok, étercsoportok) és hidrofób csoportok (metilcsoportok, glükózgyűrűk) egyaránt vannak. Felületi aktivitással rendelkező felületaktív anyag, így levegőelvonó hatású. A levegőelvonó hatás labdahatást eredményez, ami javíthatja a frissen kevert anyagok munkateljesítményét, például növeli a habarcs plaszticitását és simaságát működés közben, ami előnyös a habarcs szétterítéséhez; növeli a habarcs kibocsátását és csökkenti a habarcs előállítási költségét is.
A mechanikai tulajdonságokra gyakorolt hatás: A levegőt magával ragadó hatás növeli az edzett anyag porozitását és csökkenti a mechanikai tulajdonságait, mint például a szilárdság és a rugalmassági modulus.
Folyékonyságra gyakorolt hatás: A cellulóz-éter felületaktív anyagként a cementrészecskékre nedvesítő vagy kenő hatással is rendelkezik, ami levegőelvonó hatásával együtt növeli a cement alapú anyagok folyékonyságát, sűrítő hatása viszont csökkenti a folyékonyságot. A cellulóz-éter hatása a cement alapú anyagok folyékonyságára a lágyító és sűrítő hatás kombinációja. Általánosságban elmondható, hogy ha a cellulóz-éter adagolása nagyon alacsony, az főleg lágyító vagy vízcsökkentő hatásként nyilvánul meg; magas adagolás esetén a cellulóz-éter sűrítő hatása gyorsan fokozódik, levegőt magával ragadó hatása pedig hajlamos telítődni, így sűrűsödő vagy növekvő vízigényben nyilvánul meg.
Feladás időpontja: 2024. december 23