Építőanyagok, különösen száraz porhabarcs gyártásánál,cellulóz-éterfontos szerepet játszik, különösen a speciális habarcs (módosított habarcs) gyártásánál, fontos komponens. A vízben oldódó cellulóz-éter fontos szerepe a habarcsban elsősorban a kiváló vízmegtartó képességében rejlik. A cellulóz-éter vízvisszatartó hatása függ az alapréteg vízfelvételétől, a habarcs összetételétől, a habarcsréteg vastagságától, a habarcs vízigényétől, valamint a kötőanyag kötési idejétől.
Sok falazó- és vakolathabarcs nem tartja jól a vizet, és a víz és a hígtrágya néhány percnyi állás után szétválik. A vízvisszatartás a metil-cellulóz-éter egyik fontos teljesítménye, és ez olyan teljesítmény is, amelyre számos hazai szárazkeverékes habarcsgyártó figyel, különösen a magas hőmérsékletű déli régiókban. A száraz porhabarcs vízvisszatartó hatását befolyásoló tényezők közé tartozik a hozzáadott mennyiség, a viszkozitás, a részecskék finomsága és a felhasználási környezet hőmérséklete.
A vízvisszatartáscellulóz-étermaga a cellulóz-éter oldhatóságából és kiszáradásából származik. Mindannyian tudjuk, hogy bár a cellulóz molekulalánca nagyszámú, jól hidratálható OH-csoportot tartalmaz, vízben nem oldódik, mivel a cellulóz szerkezete nagyfokú kristályosodást mutat. A hidroxilcsoportok hidratáló képessége önmagában nem elegendő a molekulák közötti erős hidrogénkötések és van der Waals erők fedezésére. Ezért csak megduzzad, de nem oldódik vízben. Ha egy szubsztituenst viszünk be a molekulaláncba, akkor nemcsak a szubsztituens roncsolja a hidrogénláncot, hanem a láncok közötti hidrogénkötés is tönkremegy a szubsztituens szomszédos láncok közé ékelődése miatt. Minél nagyobb a szubsztituens, annál nagyobb a távolság a molekulák között. Minél nagyobb a távolság. Minél nagyobb a hidrogénkötések roncsoló hatása, a cellulóz-éter a cellulózrács kitágulása és az oldat bejutása után vízoldhatóvá válik, és nagy viszkozitású oldatot képez. Amikor a hőmérséklet emelkedik, a polimer hidratáltsága gyengül, és a láncok közötti víz kiszorul. Amikor a dehidratáló hatás elegendő, a molekulák aggregálódni kezdenek, háromdimenziós hálózati szerkezetű gélt képezve és kihajtva.
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitás, annál jobb a vízvisszatartó hatás. Azonban minél nagyobb a viszkozitás és minél nagyobb a molekulatömeg, az oldhatóság megfelelő csökkenése negatív hatással lesz a habarcs szilárdságára és szerkezeti teljesítményére. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a habarcs sűrítő hatása, de ez nem egyenesen arányos. Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb lesz a nedves habarcs, vagyis az építés során a kaparóhoz tapadva és az aljzathoz való jó tapadásban nyilvánul meg. De nem hasznos magának a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelése. Az építés során a lehajlásgátló teljesítmény nem nyilvánvaló. Éppen ellenkezőleg, némi közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metilcellulóz-éterekkiváló teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.
Feladás időpontja: 2024.04.25