Mi a csempe beillesztésének hagyományos módszere? És milyen hiányosságok vannak?

A csempe beillesztésének hagyományos módszere, közismert nevén „közvetlen kötési módszer” vagy „vastag ágy módszer”, magában foglalja a vastag habarcs rétegének közvetlenül a szubsztrátra (például beton, cementlap ​​vagy vakolat beágyazása) a habarcs ágyába. Íme egy áttekintés a hagyományos csempe telepítési folyamatról és annak hiányosságairól:

Hagyományos csempe beillesztési módszer:

1. Felület előkészítése:
   • A szubsztrát felületét megtisztítják, kiegyenlítik és alapozzák, hogy biztosítsák a megfelelő tapadást és a kötési szilárdságot a habarcságy és a csempe között.
2. Mabarcskeverés:
   • Cementből, homokból és vízből álló habarcskeverék készül a kívánt konzisztenciához. Néhány variáció magában foglalhatja az adalékok hozzáadását a működőképesség, a víz visszatartása vagy a tapadási tulajdonságok javítása érdekében.
3. Habarcsot alkalmazva:
   • A habarcsot húzóhellóval alkalmazzuk a szubsztrátumra, egyenletesen elterjedt, hogy vastag, egyenletes ágyat hozzon létre. A habarcságy vastagsága a csempe méretétől és típusától függően változhat, általában 10 mm és 20 mm között.
4. Beágyazó csempe:
   • A csempe szilárdan a habarcságyba van nyomva, biztosítva a teljes érintkezést és a lefedettséget. A csempe távtartók használhatók a csempe közötti egyenletes távolság fenntartására és a habarcs alkalmazásának megkönnyítésére.
5. Beállítás és kikeményedés:
   • Miután a csempe be van állítva a helyére, a habarcs megengedi, hogy gyógyuljon és megkeményedjen egy meghatározott időszak alatt. Megfelelő kikeményedési körülményeket (hőmérséklet, páratartalom) tartanak fenn az optimális kötési szilárdság és tartósság előmozdítása érdekében.
6. Fugorító ízületek:
   • Miután a habarcs meggyógyult, a csempe ízületeit habarcsos úszóval vagy nyikorgással töltik meg. A felesleges habarcsot megsemmisítik a csempe felületeiről, és a habarcsot a gyártó utasításainak megfelelően hagyják.

A hagyományos csempe beillesztési módszer hiányosságai:

1. Hosszabb telepítési idő:
   • A hagyományos vastag ágyas módszer több időt és szüléshez szükséges, összehasonlítva a modern csempe-telepítési módszerekkel, mivel több lépést foglal magában, például habarcs keverését, habarcsot, csempe beágyazását, kikeményedését és fugázását.
2. Megnövekedett anyagfogyasztás:
   • A hagyományos módszerben alkalmazott vastag habarcsréteg nagyobb mennyiségű habarcskeveréket igényel, ami magasabb anyagköltségeket és hulladékot eredményez. Ezenkívül a habarcs ágy súlya növeli a szerkezetet, különösen a sokemeletes épületekben.
3. A kötési kudarc lehetősége:
   • A nem megfelelő felület előkészítése vagy a nem megfelelő habarcs lefedése a csempe és a szubsztrát közötti rossz tapadáshoz vezethet, ami kötés meghibásodását, csempe leválasztását vagy repedést eredményezhet az idő múlásával.
4. Korlátozott rugalmasság:
   • A vastag habarcságynak nincs rugalmassága, és nem lehet befogadni a szubsztrátumban lévő mozgást vagy települést, ami repedésekhez vagy törésekhez vezet a csempe vagy a habarcs -ízületek között.
5. A javítások nehézsége:
   • A hagyományos módszerrel telepített csempék javítása vagy cseréje kihívást jelent és időigényes lehet, mivel gyakran megköveteli a teljes habarcságy eltávolítását és az új csempe újratelepítését.

Míg a hagyományos csempe beillesztési módszert évek óta használják, és megfelelően tartós telepítést biztosíthatnak, a modern csempe-telepítési módszerekhez képest számos hiányossággal rendelkezik, mint például a vékony habarcs vagy a csempe ragasztók. Ezek a modern módszerek gyorsabb telepítést, csökkentett anyagfogyasztást, jobb rugalmasságot és jobb teljesítményt kínálnak a különféle szubsztrát körülmények között.